Talán kicsit túlzásnak tekinthető Eleanor Mondale 5 hektáros Minnesotai lófarmján az istálló berendezése: antik kovácsoltvas kapu a lóálláson, lóportré a falon, a tyúkoknál kristály csillár...
Eleanor a csirkeólat "Cluckingham Palace"-nak becézi. Szó se róla, itt még csirkének lenni se rossz ;)
forrás: http://www.countryliving.com/outdoor/outdoor-living/eleanor-mondale-farm
Érdekes képeket láttam nemrég: egy kaliforniai házaspár egy pajtaépületet alakított át részben lakássá, illetve olyan lakókörnyezetté, ahol kedvenc lovuk és szamaraik is velük élhetnek. Az épület a Függetlenségi Háború stílusában épült, a földszinti központi tere az Aranyláz-korabeli marhatakarmányozó - ebből alakították ki a nappali-étkezőt. A szagelszívásra külön rendszert tervezett a férj. A berendezés elég eklektikus, minden van itt: "antik" hűtőládából könyvespolc, fosszíliák, egy korzikai utazásról hozott lámpák és az e-bay-en vásárolt francia székek zsákvászon huzattal. Figyelemre méltó otthon, még ha nem is akar mindenki hirtelen ide beköltözni...
A lányom mindenesetre azonnal beköltözne, ha tehetné...
Az utolsó képen Gilette és Carstens látható Large Marge és Penelope társaságában.
forrás: Country Living Magazine http://www.countryliving.com/outdoor/barn-animals?src=spr_FBPAGE&spr_id=1453_109760859#slide-1
"Sarokcsiszoló a nagyinak ? Micsoda???? Ő mondta? ....Neked?...Tényleg? Nahát! Én azt hittem, hogy örülni fog az unokás naptárnak....de hogy sarokcsiszoló? Honnan tudod ?"
Csak onnan, hogy a facebookon olvasgattam nagymama korú hölgyek beszélgetését - a bútorfestésről. És mit kap egy nagymama karácsonyra ?
Ha lakberendezésről van szó, leginkább kritikát. Vagy egy unokás falinaptárat, esetleg egy könyvet a kézimunkáról, hadd foglalja el magát. Na jó, a varrnivalót nem karácsonyra viszik át neki, hanem előtte vagy utána. Ez érzéketlenség lenne ? Talán. Vagy csak egy hatalmas tévedés, ami a hitrendszerünkben van kódolva. Mert ugye ha valaki már nagymama, akkor illik decens kis fehér kontyot csinálnia, befőzni mindent, amit elér a keze, és csak az unokákért élni... Vagy mégsem ?
A világ megváltozott, kérem szépen. A mai nagymamák meglepő dolgokra képesek. Ki gondolná, hogy egy nagymama sarokcsiszolóra vágyik, és vadul guglizik, meg tanácsokat kér, hogy melyik a kézhez állóbb fajta ? Vagy eladná a lelkét pár doboz Annie Sloan festékért, mert már megálmodta, hogy a család által lesajnált bútorát, szőnyegét, kanapéját, parkettáját, csempéjét milyen színűre fesse át ? Vagy beleszerelmesedett a transzfer technikába és egy csomag letöltött, kinyomtatott sablonnak örülne a legjobban ?
Karácsonyig már alig van idő, és ilyenkor mindenki lázasan készülődik MEGLEPETÉST OKOZNI, AJÁNDÉKOT venni vagy készíteni. És elfelejtkezünk az ünnep lényegéről, a szeretetről, hiszen a legtöbben ezt akarják kifejezni vele… Na jó, sok családtag, ismerős, üzletfél azért kap ajándékot, mert illik, és hogy érdekeinket jól szem előtt tartsa, vagy hogy “jaj, meg ne bántsuk, mert akkor mit gondolnak a többiek?” Ömlik a tévéreklámokból a cukrozott takony, és sokan mire 24-én lerogyunk a családi körbe, már csak sírni tudunk a fáradtságtól, és azt kívánjuk, bár csak medvék lennénk, hogy ne legyen közünk a egész téli cirkuszhoz és átaludhassuk… Aztán karácsony után indulnak a visszacserélő hadműveletek, “a miért nem tetted el a számlát, most mit csináljak ezzel a szarral?” csapások, az árleszállítások, amikor töredékéért kapod meg ugyanazt a zenélő bilit az unokahúgnak…
Aztán van egy DIY vonulatot követő szegmens a népességből, akik már júliusban nekiállnak alkotni, hogy karácsonyra készen legyenek és hópehelymintás lábszárvédőt kötnek a strandon, vadul főznek be mindent, ami a kezükbe kerül, hogy egyedi receptű hagymalekvárt ajándékozzanak, legyártják a nagyszülőknek a gyerekek képeivel a minden évben szokásos naptárt és még sorolhatnám…
Egy ideje szkeptikusan figyelem ezeket a próbálkozásokat, és a saját családomban régóta próbálok “meg nem támadási szerződést” kötni a rokonokkal, ne költsük feleslegesen a pénzünket olyan dolgokra, aminek a másik amúgy sem örülne, de a karácsony kedvéért majd legalább megpróbál úgy tenni… De aztán a végén mégis úgy alakul, hogy a karácsonyfa alja úgy néz ki, mint a díszlet egy pláza előcsarnokában, a motoros fűnyírótól a kézzel kötött sálig minden oda van kupacolva…
Régóta kifejezetten depressziósan élem meg a “szeretet ünnepét”, az ajándékozási mizériát és már most is félek előre tőle. Gyűlölöm a MEGLEPETÉSEKET, mert az nem a megajándékozottról szól, hanem nagy valószínűséggel csak az ajándékozó egójáról, tévhiteiről.
Mi a szeretet ? Hogy az utált szakzsargonnal mondjam - talán így többen értik meg -, a szeretni IGE eredményterméke. Egy cselekvés, aminek a jelentése: tenni a másikért, odafigyelni rá, foglalkozni vele.
Sokan azt mondják: érzelem. Én úgy gondolom, hogy ez nem érzelem. A vidámság, az öröm, a düh, a harag, az eufória érzelmek. De miközben szeretsz valakit, lehetsz rá dühös, örülhetsz neki, vagy akár irigykedhetsz is rá. A szeretet inkább lelkiállapot, amit nem lenne szabad évente egy napra korlátozni, hanem folyamatosan ebben kellene élni. Vagy legalább megpróbálni. A szeretet kapocs, energia…
A szeretetnek nyelve van, ami mindenkinél más, de meg lehet tanulni. Van, akinél tényleg bejön a „sok és drága ajándékot kaptam, tehát szeretnek engem” . De akinél nem, az ilyenkor csalódik és maga sem tudja, miért ? „Biztos bennem van a hiba, hiszen minden normálisan történik, csak én nem vagyok az.”
Akkor mi lehet a megoldás? Hogyan lehet jó ajándékot választani ? A legegyszerűbb módját javaslom: meg kell kérdezni! Nem a szomszédtól, nem a hozzátartozóktól, hanem személyesen az érintettől !
Most persze az a kérdés, hogy akkor hol a meglepetés ? Biztosíthatok mindenkit, hogy az már önmagában hatalmas meglepetés lesz az emberek többségének, hogy kíváncsi vagy a véleményére. Az, hogy oda akarsz figyelni rá. És lehet, hogy azt fogja mondani, hogy SEMMIT. Én is ezt mondanám kapásból, hiszen miért mondanám el őszintén - főleg családtagnak - az álmaimat ? Nem szeretnék kockáztatni még egy megjegyzést vagy minősítést az elmeállapotomról, az irreális ötleteimről, vagy másról. De ha tényleg, komolyan érdekel, hogy milyen rejtett vágya van annak a családtagnak, és beszélgetsz vele, nem minősíted, nem teszel megjegyzéseket, akkor talán van esélyed, hogy tényleg kimondja...
Ennek azonban két nagyon komoly feltétele van:
1. minőségi időt töltesz vele, beszélgettek, figyelsz arra, amit mond
2. és fel kell vértezned magad arra, amit mond, nem vágsz pofákat, megint csak nem teszel megjegyzéseket...
Esetleg ha azt mondja a nagymamád, hogy sarokcsiszolót kér, akkor fapofával meg kell kérdezni, hogy "és néztél már utána, milyen márkájút szeretnél ?" Na itt kezdődik az érzelmileg értékes ajándék...
A nagymamám anno ajándéknak értékelte a segítséget a karácsonyi bevásárlásban, főzésben, sütésben, a takarítást, fadíszítést, a titokban gyártott jászolt a fa alá... az ő ajándéka pedig a családnak a megsütött 16 rúd bejgli volt, a vacsora, a hangulat, a törődés...
A nagyapámtól pedig mindig megkaptam ajándékként a bizalmat és a döntés szabadságát: megkérdezte, hogy kinéztem-e már magamnak valamit, és az igen válaszért cserébe odaadta a pénzt... nem firtatta, mire akarok költeni 5 ezer Ft-ot 12 évesen... így lett zsebpénzem arra, hogy a családtagoknak és neki ajándékot tudjak venni, vagy alapanyagot a készítéshez, és nem számoltatott el.
Netán azt mondja a nagymama, hogy amit szeretne, azt úgysem tudod megvenni, hiszen 1,5 éve teszi félre a pénzt egy új hűtőre, vagy szívesen felújítaná a lakást, de annyi munka van vele és annyiba kerül, meg egyébként sincs rá pénz, tehát maradjon csak álom, "majd ha nyerek a lottón, megoldjuk"... ebben az esetben én a nagymamámnak az elképzeléseiről csináltam költségbecslést az elvégzendő munkák alapján, elmentünk csempét nézni, festéket, anyagokat, lakberendező újságokat nézegettünk közösen és aztán megszületett a terv. Ezek az alkalmak voltak az első lakberendezési tanácsadásaim. Utána aztán bizony sokszor volt, hogy személyesen gletteltem a plafont és tapétáztam, fúrtam fel a polcokat, képeket, mint egyszemélyes kivitelező brigád. De nem a karácsony előtti 2 hétben, hiszen az egész év a rendelkezésünkre állt.
Mindezt bárki más is meg tudja csinálni, csak dönteni kell. Akarod-e, hogy az ajándékod személyes legyen ? Egész évben szeretnéd a karácsony lényegét megélni, vagy elég az instant változat ?
Az előzőekben már írtam a mutáns bögrékről, és pedzegettem a tartósan dekorált szobák atmoszféráját... most folytatom :)
Szeret valaki port törölni ? Gyerekkoromban a hallban állt egy tálaló szekrény, pocakos, íves, ma döglenének érte a régi bútorok szerelmesei... én is szerettem, amíg el lehetett benne bújni, meg játszani lehetett vele, hogy megostromlom. Mondjuk a nagymamám nem vette túl jó néven a várostromot és az odatámasztott széket azonnal elkobozta, tekintettel a tálalón lévő tárlatra. Volt itt minden, ólomkristály tálak, vázák, bonbonierek, hamutartók, mind kézzel horgolt csipketerítőn ücsörgött békésen... Na de hogy ezek a pikszisek megtartsák a csillogást, meg a fényes bútor továbbra is csúszkálásra késztesse a legyeket, rendszeresen le kellett őket törölgetni, hetente legalább egyszer ! Először érdekes volt, aztán már untam. Közben fogyott is a készlet, mert az öcsém sikeresen belerántotta a járókába a cucc harmadát (életben maradt, őt valahogy elkerülték a bombák), meg én is elejtettem néha ezt-azt, meg néha szaporodtak, mert jött újabb cseh kirándulás és pótolták az eltört csilivilit. Akkor tanultam meg, hogy a portörlés nem az én műfajom...
Pár évvel később, mikor egy kurzuson a lakberendezés, energiaáramlás és az alkalmazott pszichológia összefüggéseiben - konkrétan feng shui tanfolyamon - a felhalmozott cuccokról, dísztárgyakról beszélgettünk, elhangzott egy mondat: a sok felesleges tárgy rontja a csí áramlását. Vállat vontam, na és ? Áramoljon máshol... na meg ki az a csí és miért érdekelne engem, hogy jól érzi-e magát ?
Aztán több költözés hatására rájöttem, hogy a csítől teljesen független szálon haladva, hogy ha nem lesz kevesebb cuccom, beledöglök az anyagmozgatásba és a lakásban csak tigrisbukfenccel tudom leküzdeni az akadálypályát... és nekiálltam szelektálni. Első felindulásból kivágtam a gimnáziumi tankönyveimet, a főiskolások egy részét is - istenem, hogy utáltam a statikát! - és erősen ritkítottam a FONTOS PAPÍROK kontingensét. Ez úgy 1,5 m3 papír volt, amit egy komplett iskolai osztály cipelt el a kuka mellől több fordulóban... Miután a srácok megnyerték a segédletemmel az papírgyűjtő versenyt, még kidobáltam ezt-azt, ami jóvátehetetlenül szemét volt, fületlen kosarat, több éve őrizgetett "megragasztom és újra szép lesz" dolgokat, lukas harisnyákat...
Aztán a következő nekirugaszkodásra, mikor rájöttem, hogy több könyvem van, mint polcom, és a 28 m2-es lakásom még mindig úgy néz ki, mint egy szardíniásdoboz belülről, elkezdtem könyvet selejtezni: először a kötelező olvasmányokat szatyroztam a következő generációnak, aztán azokat, amiket nem szerettem, de eddig elfért... neeem, könyvet nem dobtam ki, a család örült nekik :) Aztán a sci-fi gyűjteményem azon darabjait röptettem, ami csak a futottak még kategória volt... ezeket elajándékoztam egy ismerős kisfiának, aki szintén sci-fi-rajongó volt.
Többszöri saját lakás berendezés és költözés után kezdtem megtanulni, hogy minél több tárolóhelyet építek ki, és minél kevesebb porfogót halmozok fel, annál kevesebb port kell megmozgatnom a takarítások során. És ahogy megértettem a lényeget - a feleslegesen elrakogatott, érzelmi értékkel nem bíró holmik nem csak a lakást töltik meg, plusz munkát okoznak, útban vannak - a kitett holmik helyére olyan dolgok jöttek, amikre vágytam, de eddig valahogy nem volt rá pénz, senkinek nem jutott eszébe, hogy pont azt vegye meg nekem, és olyan lehetőségeket kaptam az élettől, amik új dolgok voltak, frissek, érdekesek, és pénzt hoztak.
Innentől fogadtam el azt, hogy helyet kell csinálni az új dolgoknak, ha változást szeretnél. Lehetőséget kell adnod az újnak, nyitottá válni, megszabadulni a felesleges ballaszttól.
A feng shiu azt tanítja, hogy működésképtelen műszaki eszközöket, törött dolgokat, száraz virágot, felesleges holmit, negatív érzelmű töltetű tárgyakat nem szabad megőrizni. Hiszünk a csíben, vagy nem, mindegy. A józan ész szerint sem szabad "szeméttel" megtölteni a lakást, és azt tárolni.
Miért ? Számoljunk !
Ma egy 50 m2-es panel kb 8 millió Ft-ért vásárolható meg normális helyen. Biztosan van olcsóbb is, de most vonatkoztassunk el ettől. Ha felújítod, az elektromos hálózat, az új fürdőszoba (vezetékek is), a konyha, parketta felújítás, festés, mázolás, esetleg ablakcsere alsó hangon is 2 millióba kerül. ez azt jelenti, hogy 10 millióért van egy 50 m2-es panel lakásod, aminek minden m2-e 200 ezer forintodba kerül. Na most csak egy db ótvar fotelt tárolj kegyeletből, mert nem akarod ki kidobni, bár tökéletesen felesleges, útban van és nem megy semmihez - 200 ezer forintnyi helyet foglalsz vele. Ha egy raktárt bérelsz neki, olcsóbban jössz ki. Ezek után mennyi rossz bútort, ócska tv-t, mikrot, csetreszt akarsz tárolni a lakásodban ?
Hmmm :) Attól függ... - mondaná egy régi tanárom a főiskoláról, aki minden kérdést azonnal több kontextusból vizsgált...
Vannak, akiknek nincs szíve megszabadulni az ajándékba kapott dísztárgyaktól, mindent lelkiismeretesen kitesznek a polcra, vitrinbe, mert ez az anyóstól jött 15 éve karácsonyra, ezt nászajándékba kaptuk Joli nénitől, ezt a ballagásra Jenőkétől (aki azóta Jenő bácsi), ezt a gyerek csinálta saját kezűleg karácsonyra, ezeket az Adrián vettük '97-ben, és még sorolhatnám... Ezek a tárgyak megszállva tartják a lakást, az őrületbe kergetik mindazokat, akik kénytelenek takarítani, és legtöbbször csak kaotikus egyveleget alkotnak.
Mi a teendő, ha úgy érezzük, hogy a lakás egyre szűkebb és kezd ránk omlani a polcokról, a szekrény tetejéről a ... minden ?
Először is át kell gondolni, mit akarsz tenni ? Ha jó az neked, hogy az 1997-es Szigetfesztiválról hozott nyalóka fekete szőrösen pislog a polcon és az évek során szimbiózisba lépett a ballagásra kapott plüssbagollyal, ami meg közben megőszült, hagyd a fenébe és ne foglalkozz vele... majd egyszer a barátnőd (barátod) kellően empatikusan a távollétedben lerohan vele a szemetesautóhoz és addig ott fog állni mellette, míg be nem darálják szilánkokra.
Ha nem egészen így gondolod, és néha szoktál takarítani (legalább festés után), akkor nézz fel a polcra, számold meg, hány bögre van ott, amit karácsonyra, születésnapra, minden ünnepre minden ismerőstől és rokontól begyűjtöttél, és szörnyedj el ! Gondolkodj el azon, mi a fenének tartasz annyi bögrét, aminek a töredékével a 100 tagú cigányzenekart és teljes családjukat ki tudnád szolgálni ? Miért van a szekrény tetején 60 váza, köcsög, iparművészeti rettenet és porfogó felsorakoztatva ?
Miért ? Mert így szoktuk meg ? Mert a család elvárja ?
Én tulajdonképpen azért kezdtem bögréket gyűjteni, mert szerettem teázni, utáltam a trendi unalmas készleteket és teszett pár vicces bögre... a kitett 4-5 kedvenc viszont nekiállt szaporodni. Atyaisten, milyen genetikai mutációt hoztam haza ? Karácsonykor, húsvétkor, szüli- és névnapkor, augusztus 20-án és még a szomszéd költözése tiszteletére is lebabáztak! Próbáltam gazdit keresni párnak, ajándékozgattam őket ide-oda, de csak jöttek az új szülemények :(
És akkor döntöttem: ivartalanítom őket ! Nem hozhatnak létre új utódokat !
A tenyészetet 3 éve a költözéskor felszámoltam, szívbéli kincseimet elcsomagoltam, elraktam, a feleslegesnek ítélt daraboknak gazdit kerestem, elajándékoztam... Most 3 év után döntöttem úgy, hogy a konyhában kirakom őket egy frissen megálmodott polcra - ami nem bővíthető - a következő felirattal: NEM kérek több bögrét ajándékba !
Na kérem :) Mi a következő kérdés a tanulósarok kialakításánál ?
Tessék beleérezni a helyzetbe... Van egy íróasztalod a munkahelyeden. Mit csinálsz rajta ? Ugye milyen jó, ha van helyed dolgozni ? És itt jönnek a következő fontos szempontok:
2. Az asztal elég nagy legyen, jusson hely a kreatív munkának – pl leckeírás, rajzolás -, és legyen helye a számítógépnek is mellette.
Most hallom a felhördülést: „Akkor két asztalt vegyek ? Egy asztalon nem fér el !” vagy „ Minek egy elsősnek számítógép ?”. Van egy rossz hírem a szülőknek: mi még csak digitális bevándorlók vagyunk, de a gyerekeink már digitális bennszülöttek, ezért nekik olyan alapvető igényük már az internet, az online játék, mint ahogy nekünk a kidobós volt tornaórán.
Nyilván el kell dönteni, milyen életkortól kapja meg a gyerek a gépet, milyen minőségűt, asztali gépet, laptopot, tabletet, stb… ennek mindenféle vonzatával együtt, ld anyagiak. De egy biztos, hacsak nem faiskolába akarjuk a gyereket járatni és békés filodendront nevelni belőle, nem fogjuk megúszni az informatikai egységeket a tanulósarokban.
A lányom 5 éves, épp tegnap kérdezett rá, mikor lesz neki is gépe, ha már az én laptopomon nem játszhat ? A kérdéstől hirtelen kellett fékeznem, majdnem ráharaptam első felindultságomban a kormányra, de végül azt mondtam neki: „Kapsz saját gépet, internettel, amint tudsz olvasni és számolni.” És ő tudja, hogy ezt komolyan is gondolom...
3. A REND - Az asztal ugye arra való hogy dolgozzunk rajta, akkor gondoskodni kell arról is, hogy el lehessen rakni mindent róla. Ehhez általában van az előregyártott asztalokon fiók, polcos szekrényke, egyéb tárolóelem. Ezeknek az elemeknek nem kell feltétlenül az asztallaphoz kötődnie szorosan, lehet egy asztal melletti szekrényke, falipolcok, vagy asztal alatti fiókos konténer. Ami az asztallaphoz kötődik szorosan, az egyedül a klaviatúra-tartó, amennyiben asztali gépet szerelünk fel első körben. Célszerű is inkább ezzel kezdeni, mert egy netezésre és tanulásra alkalmas gép nem egy őrült összeg, akár használtan is vásárolható. Sokba az a gép kerül, amin a legújabb játékokat akarjuk futtatni (na ja, mitől lenne a gyártóknak több eladása, ha nincs egyre nagyobb erőforrás igénye a programoknak ?), vagy ha egyből laptopot, tabletet akarunk a csemete kezébe adni. Van informatikai előéletem, igen, nagyon szeretem az „erőmű” gépeket, és minden új és csilivili kütyüt, de nem hiszem, hogy a gyereknek Lamborghinin kell megtanulnia vezetni. Azt majd megszerzi magának, ha felnő. Tanulni tökéletesen jó egy üzembiztos, strapabíró öregedő Suzuki – régen ez a kategória a Trabant volt :D
Visszatérve a rendre, mint alapszükségletre, a lényeg, hogy mindennek, amit a gyereknek a tanulás folyamán használnia kell, az asztal alatt, mellett, fölött legyen állandó helye. Ebbe a rendszerezésbe bele lehet (és szerintem kell is) vonni a gyereket, mert ez neki is jó érzés.
Itt megint nem arra kell gondolni, hogy az ember bemegy a hiperszuper barkácsáruházba, és megveszi mindazt, amit a katalógusban csak talál, hanem a ceruzatartót, polcokat, fiókos elemeket, egyebeket alapanyagként szerezzük be, kapjuk, átalakítjuk, figyelmet és munkát fordítva az egész „iskolába menő” procedúrára. Ha ezt megtesszük, pontosan azt a tiszteletet adjuk meg a változásnak (és a gyerekünknek), amitől a gyerek az iskolakezdést pozitívként tudja megélni otthon.
A rend ugyanis nem csak a tárgyak elhelyezése külön kupacokba, tárolókba, szín szerint, hanem a folyamat megélése, a „dolgok rendje”. Szerintem…
Hogy ez hogyan nézne ki a gyakorlatban ? Milyen lenne az ideális tanulósarok képe ?
Ugye, hogy mindenki már a látványt szeretné látni ?
Innen folytatjuk…
A kép forrása a teirodad.hu oldal.
Miért is nem akarok az előzőekben mutatott kompakt kis szobácskát csinálni a gyerekemnek lakberendezésileg ideális asztalelhelyezéssel ?
Most tekintsünk el attól, hogy a rózsaszín se nem földszín (barátságos), se nem zöld (nyugtató), se nem sárga (feng shui, antidepresszáns), és hogy az asztal tényleg ideális természetes fényt kap.
Ha irodában dolgozom, mik az elsődleges szempontok a berendezésnél ?
1. Az, hogy az asztal úgy nevezett védett pozícióban legyen. Mit jelent ez ? Hogy ha valaki bejön a szobába, lássam, és ne a hátam mögül "támadjon".
Nem vagyok már mai csirke, de mindig összerándulok, ha az ajtónak háttal ülök, és valaki bejön... Nevezzük ezt természetes védekező reakciónak, bárminek, egyezzünk meg abban, hogy senki nem szereti, ha mögötte settenkednek. A gyerek is ember, még ha fiatalabb is az átlagnál, ugyanúgy joga van védettnek éreznie magát, főleg a saját szobájában, környezetében. Iszonyatosan frusztráló, ha tanulás közben elkalandoznak a gondolatai - mert gyerek, és nem képes annyi ideig és úgy összpontosítani, ahogy egyes felnőttek elvárják tőlük -, és esetleg elkezd rajzolgatni, miközben Apa vagy Anya a háta mögül rádörren: "Már megint nem tanulsz, csak játszol!" Gondolkodjunk el, milyen érzés, ha ezt a főnököd teszi naponta veled 10-15-ször ? Ez maga a halál, tehát ne akarjunk a gyerekkel szemben ilyen fajta uralkodó pozíciót megtestesíteni.
Adjunk neki lehetőséget, hogy lehetőség szerint védett, uralmi pozícióban legyen a saját vackán, dönthessen, önállóan tudja csinálni, vagy segítséget kér? Ez a szülői bizalom kell, hogy ő is bízzon magában. Természetesen bármikor mellé ülhetünk segíteni, ellenőrizni, de ez az ő munkája, amiben akár még okosabb is lehet nálunk. Emlékeztek még arra a játékra: "Okosabb vagy, mint egy ötödikes?"
A képen egy vezetői irodabútor összeállítás látható, a hatalmi pozíció és a védettség érződik belőle. Nyilván nem ez az ideális bútor egy 6 évesnek, de a kép üzenetén érdemes elgondolkodni: ha mint szülő, abban a székben ülsz, mennyivel jobban irányíthatónak érzed magad körül az eseményeket ? Mennyire fokozza az önbizalmadat ?
Amúgy vannak még további indokaim is a hagyományos elrendezés ellen...
A tanulósarok kialakítása minden évben megihleti a lakberendezőket, bútorkereskedőket, asajtót, a tv-t, és még sorolhatnám... örökzöld ez a téma is, mint a karácsonyfa díszítése.
Barátoktól több irányból megtalált a kérdés, milyen íróasztalt vegyenek a gyereknek ? Mennyiből lehet kihozni a legolcsóbb változatot ? Hova tegyék a szobában ? kb ennyi...
Holott ez a kérdés jóval több ennél... ezért elhangzik tanácsként
1. különítsük el a szoba többi részétől, mert a gyereknek szüksége van a nyugodt környezetre a tanuláshoz;
2. ne különítsük el, mert túl nagy lenne a sokkhatás, legyen meg az átmenet...
3. legyenek használva földszínek, hogy a gyerek nyugodt legyen lelkileg tanulás közben;
4. legyenek színes kiegészítők, hogy a kreativitását fokozzuk;
5. legyen sárga a feng shui szerint, mert ettől jobban fog tanulni;
6. tegyünk baglyot az asztalra, hogy inspiráljuk a tanulásra (ld feng shui, dr Bubó, stb)
7. folytassam ?
Ha mindenki lenyugodott és a sok okosság között rájött, hogy nem érdemes kitépnie még a haját - kihullik az magától is rövidesen -, akkor vegyük csak elő a józan paraszti eszünket, és gondoljuk át még egyszer az egészet...
A kép egy szokásos, lakberendezési újságból való tanulósarok ajánlást mutat, amiről el fogom mondani, miért nem fogok hasonlót sem csinálni a saját lányomnak. Na jó, a rózsaszínnel semmi bajom :)
kép forrása: lakbermagazin.hu
Vannak hagyományos gumicsontok, amikhez bizonyos társadalmi csoportok, rétegek alapból értenek, genetikai elhivatottság okán, és azonnal határozott véleményük is van róla: ilyen a politika, a foci, a gyereknevelés, az autó, az építőipar és a lakberendezés, hogy csak néhányt említsek.
A focihoz és a politikához nem értek - vessetek a mókusok elé ezért nyugodtan -, az autót csak vezetni tudom, a gyerek nevel engem... na de az épített környezet és annak rendezgetése régi szerelmem, arról próbáltam lemondani jobban fizetett szakmák és munkák kedvéért, de nem sikerült... Valahogy a lelkem része, amitől szabadulni nem tudok, és foglalkoznom kell vele. Már megkaptam én is, hogy csak önjelölt szakértő vagyok... lehet :)
Dolgoztam sok területen, láttam sok mindent, ezeket a tapasztalataimat, gondolataimat, és az álmaimat szeretném megosztani azokkal, akiket érdekel.
Miért is kell nekem ez ? Minek akarok blogot írni ? Neeeem akaroook :D
De muszáj !
Talán napszúrást kaptam ? Vagy túl nagy a baráti nyomás ?
Sokan úgy gondolják, nagyobb nyilvánosság előtt kellene megmutatnom, mit tudok... De mit tudok ? Kételkedni... magamban, az érzéseimben, a világban, nagyjából mindenben... talán abban nem kételkedek már, hogy az utam mindenképpen a szépség és harmónia keresése, az egyensúly megtalálása a kint és bent, a múlt és a jövő között, akkor leszek a "most"-ban, a kegyelmi állapotban... és remélem lesznek sokan, akiknek ez szintén tetszeni fog.
