"Sarokcsiszoló a nagyinak ? Micsoda???? Ő mondta? ....Neked?...Tényleg? Nahát! Én azt hittem, hogy örülni fog az unokás naptárnak....de hogy sarokcsiszoló? Honnan tudod ?"
Csak onnan, hogy a facebookon olvasgattam nagymama korú hölgyek beszélgetését - a bútorfestésről. És mit kap egy nagymama karácsonyra ?
Ha lakberendezésről van szó, leginkább kritikát. Vagy egy unokás falinaptárat, esetleg egy könyvet a kézimunkáról, hadd foglalja el magát. Na jó, a varrnivalót nem karácsonyra viszik át neki, hanem előtte vagy utána. Ez érzéketlenség lenne ? Talán. Vagy csak egy hatalmas tévedés, ami a hitrendszerünkben van kódolva. Mert ugye ha valaki már nagymama, akkor illik decens kis fehér kontyot csinálnia, befőzni mindent, amit elér a keze, és csak az unokákért élni... Vagy mégsem ?
A világ megváltozott, kérem szépen. A mai nagymamák meglepő dolgokra képesek. Ki gondolná, hogy egy nagymama sarokcsiszolóra vágyik, és vadul guglizik, meg tanácsokat kér, hogy melyik a kézhez állóbb fajta ? Vagy eladná a lelkét pár doboz Annie Sloan festékért, mert már megálmodta, hogy a család által lesajnált bútorát, szőnyegét, kanapéját, parkettáját, csempéjét milyen színűre fesse át ? Vagy beleszerelmesedett a transzfer technikába és egy csomag letöltött, kinyomtatott sablonnak örülne a legjobban ?
Karácsonyig már alig van idő, és ilyenkor mindenki lázasan készülődik MEGLEPETÉST OKOZNI, AJÁNDÉKOT venni vagy készíteni. És elfelejtkezünk az ünnep lényegéről, a szeretetről, hiszen a legtöbben ezt akarják kifejezni vele… Na jó, sok családtag, ismerős, üzletfél azért kap ajándékot, mert illik, és hogy érdekeinket jól szem előtt tartsa, vagy hogy “jaj, meg ne bántsuk, mert akkor mit gondolnak a többiek?” Ömlik a tévéreklámokból a cukrozott takony, és sokan mire 24-én lerogyunk a családi körbe, már csak sírni tudunk a fáradtságtól, és azt kívánjuk, bár csak medvék lennénk, hogy ne legyen közünk a egész téli cirkuszhoz és átaludhassuk… Aztán karácsony után indulnak a visszacserélő hadműveletek, “a miért nem tetted el a számlát, most mit csináljak ezzel a szarral?” csapások, az árleszállítások, amikor töredékéért kapod meg ugyanazt a zenélő bilit az unokahúgnak…
Aztán van egy DIY vonulatot követő szegmens a népességből, akik már júliusban nekiállnak alkotni, hogy karácsonyra készen legyenek és hópehelymintás lábszárvédőt kötnek a strandon, vadul főznek be mindent, ami a kezükbe kerül, hogy egyedi receptű hagymalekvárt ajándékozzanak, legyártják a nagyszülőknek a gyerekek képeivel a minden évben szokásos naptárt és még sorolhatnám…
Egy ideje szkeptikusan figyelem ezeket a próbálkozásokat, és a saját családomban régóta próbálok “meg nem támadási szerződést” kötni a rokonokkal, ne költsük feleslegesen a pénzünket olyan dolgokra, aminek a másik amúgy sem örülne, de a karácsony kedvéért majd legalább megpróbál úgy tenni… De aztán a végén mégis úgy alakul, hogy a karácsonyfa alja úgy néz ki, mint a díszlet egy pláza előcsarnokában, a motoros fűnyírótól a kézzel kötött sálig minden oda van kupacolva…
Régóta kifejezetten depressziósan élem meg a “szeretet ünnepét”, az ajándékozási mizériát és már most is félek előre tőle. Gyűlölöm a MEGLEPETÉSEKET, mert az nem a megajándékozottról szól, hanem nagy valószínűséggel csak az ajándékozó egójáról, tévhiteiről.
Mi a szeretet ? Hogy az utált szakzsargonnal mondjam - talán így többen értik meg -, a szeretni IGE eredményterméke. Egy cselekvés, aminek a jelentése: tenni a másikért, odafigyelni rá, foglalkozni vele.
Sokan azt mondják: érzelem. Én úgy gondolom, hogy ez nem érzelem. A vidámság, az öröm, a düh, a harag, az eufória érzelmek. De miközben szeretsz valakit, lehetsz rá dühös, örülhetsz neki, vagy akár irigykedhetsz is rá. A szeretet inkább lelkiállapot, amit nem lenne szabad évente egy napra korlátozni, hanem folyamatosan ebben kellene élni. Vagy legalább megpróbálni. A szeretet kapocs, energia…
A szeretetnek nyelve van, ami mindenkinél más, de meg lehet tanulni. Van, akinél tényleg bejön a „sok és drága ajándékot kaptam, tehát szeretnek engem” . De akinél nem, az ilyenkor csalódik és maga sem tudja, miért ? „Biztos bennem van a hiba, hiszen minden normálisan történik, csak én nem vagyok az.”
Akkor mi lehet a megoldás? Hogyan lehet jó ajándékot választani ? A legegyszerűbb módját javaslom: meg kell kérdezni! Nem a szomszédtól, nem a hozzátartozóktól, hanem személyesen az érintettől !
Most persze az a kérdés, hogy akkor hol a meglepetés ? Biztosíthatok mindenkit, hogy az már önmagában hatalmas meglepetés lesz az emberek többségének, hogy kíváncsi vagy a véleményére. Az, hogy oda akarsz figyelni rá. És lehet, hogy azt fogja mondani, hogy SEMMIT. Én is ezt mondanám kapásból, hiszen miért mondanám el őszintén - főleg családtagnak - az álmaimat ? Nem szeretnék kockáztatni még egy megjegyzést vagy minősítést az elmeállapotomról, az irreális ötleteimről, vagy másról. De ha tényleg, komolyan érdekel, hogy milyen rejtett vágya van annak a családtagnak, és beszélgetsz vele, nem minősíted, nem teszel megjegyzéseket, akkor talán van esélyed, hogy tényleg kimondja...
Ennek azonban két nagyon komoly feltétele van:
1. minőségi időt töltesz vele, beszélgettek, figyelsz arra, amit mond
2. és fel kell vértezned magad arra, amit mond, nem vágsz pofákat, megint csak nem teszel megjegyzéseket...
Esetleg ha azt mondja a nagymamád, hogy sarokcsiszolót kér, akkor fapofával meg kell kérdezni, hogy "és néztél már utána, milyen márkájút szeretnél ?" Na itt kezdődik az érzelmileg értékes ajándék...
A nagymamám anno ajándéknak értékelte a segítséget a karácsonyi bevásárlásban, főzésben, sütésben, a takarítást, fadíszítést, a titokban gyártott jászolt a fa alá... az ő ajándéka pedig a családnak a megsütött 16 rúd bejgli volt, a vacsora, a hangulat, a törődés...
A nagyapámtól pedig mindig megkaptam ajándékként a bizalmat és a döntés szabadságát: megkérdezte, hogy kinéztem-e már magamnak valamit, és az igen válaszért cserébe odaadta a pénzt... nem firtatta, mire akarok költeni 5 ezer Ft-ot 12 évesen... így lett zsebpénzem arra, hogy a családtagoknak és neki ajándékot tudjak venni, vagy alapanyagot a készítéshez, és nem számoltatott el.
Netán azt mondja a nagymama, hogy amit szeretne, azt úgysem tudod megvenni, hiszen 1,5 éve teszi félre a pénzt egy új hűtőre, vagy szívesen felújítaná a lakást, de annyi munka van vele és annyiba kerül, meg egyébként sincs rá pénz, tehát maradjon csak álom, "majd ha nyerek a lottón, megoldjuk"... ebben az esetben én a nagymamámnak az elképzeléseiről csináltam költségbecslést az elvégzendő munkák alapján, elmentünk csempét nézni, festéket, anyagokat, lakberendező újságokat nézegettünk közösen és aztán megszületett a terv. Ezek az alkalmak voltak az első lakberendezési tanácsadásaim. Utána aztán bizony sokszor volt, hogy személyesen gletteltem a plafont és tapétáztam, fúrtam fel a polcokat, képeket, mint egyszemélyes kivitelező brigád. De nem a karácsony előtti 2 hétben, hiszen az egész év a rendelkezésünkre állt.
Mindezt bárki más is meg tudja csinálni, csak dönteni kell. Akarod-e, hogy az ajándékod személyes legyen ? Egész évben szeretnéd a karácsony lényegét megélni, vagy elég az instant változat ?
